A boldogság reménye: London •3. fejezet •

Reggel amint csipogott a telefonom, már ki is pattantam az ágyból.Pedig ez egyáltalán nem vall rám.Képes vagyok órákig lustálkodni.De most ahhoz túl izgatott vagyok.Amyvel fogok lakni egy gyönyörű lakásban.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy csőszáró farmert és hozzá egy tunikát.Hajamat kiengedve hagytam, tettem fel egy laza sminket, és ezek után minden cuccomat ami elő volt, belesüllyesztettem a bőröndömbe.Gyorsan körbejártam a szobát, hogy nem e hagyok itt valamit.Az ajtóban felhúztam a cipőm és a kabátom, és elindultam.A recepción szóltam, hogy elmentem, és visszaadtam a kulcsot.
Kint sütött a nap.Mintha az időjárás is igazodna hozzám.Mert jó kedvem volt.Semmi jele a szomorúságnak.Sőt talán még egy kis hálát is éreztem, amiért így alakultak a dolgok.Ha ez nem történt volna meg, akkor ki tudja mikor érek ide Londonba.Lehet, hogy Amy-t sem ismertem volna meg.Szóval boldog vagyok.Fogtam egy taxit, bemondtam a címet, és izgatottan nézegettem ki az ablakon egész úton.

Amikor odaértam, felcsöngettem, és pár pillanat múlva egy sikítozó Amy ugrott a nyakamba. Néhány percig együtt ugráltunk, majd elindultunk befelé.Amikor beértünk, egyből az újdonsült szobámba mentünk, és együtt pakoltuk ki a cuccaimat.A ruháimnak volt egy hatalmas gardrób.Persze szinte üresen maradt.

-Nem sok ruhát hoztál magaddal.

-Hát igen..tudod hirtelen elhatározásból jöttem, az első gépet el akartam érni, szóval csak a legfontosabbakat tudtam elhozni.

-Értem.És miért volt hirtelen elhatározás?-úgy éreztem, hogy teljesen megbízhatok benne.Mintha már ezer éve ismerném.Elmeséltem neki az egész dolgot a volt barátommal kapcsolatban, és ő végig megértően hallgatott.

-Sajnálom.

-Az elején én is nagyon sajnáltam.De most már örülök, hogy így történt.Különben most nem lehetnék itt veled.-mind a ketten egymás nyakába borultunk.

-Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni, és egy kicsit felturbóznánk a ruhatárad?

-Imádok vásárolni, de azt hiszem előbb munkát kéne szereznem.De szívesen elkísérlek, ha gondolod.

-Rendben.De lehet, hogy tudok neked segíteni munkát találni.A szüleimnek van egy kávézója és egy étterme.Én az étteremben dolgozok, oda azt hiszem most nem kell ember,de mintha azt hallottam volna, hogy a kávézóba keresnének valakit.

-Ó az nagyon jó lenne.Igazából én is valami ilyesmire gondoltam.

-Akkor felhívom őket.Addig te csak pakolgass.És érezd magad otthon.

-Köszönöm.-mégegyszer megöleltem, majd Amy kiment telefonálni, én pedig még a maradék dolgokat kipakoltam a táskámból.

Épp a kilátást csodáltam az ablakomból.Gyönyörű környéken van a lakás.És milyen szép lesz este, amikor az éjszakai fények lepik el a várost.Aztán hirtelen Amy berobbant az ajtón.

-Gratulálok!Te vagy a Coffee Break új felszolgálója!Úgy örülök neked !-na ettől most tényleg ledöbbentem.Igaz, hogy mondta h megpróbálja, de nem gondoltam volna, hogy a szülei egyből fel is vennének.Főleg azt nem gondoltam, hogy két nap alatt lesz lakásom és munkám is.Pluszba még egy nagyon jó barátnőm is.

-Amy..én annyira de annyira hálás vagyok neked!Hogyan köszönhetném meg?

-Nincs mit köszönni, te is megttted volna fordított esetben.És mivel már van munkád mindneképp el kell mennünk ma vásárolni.Aztán később benézhetnénk a kávézóba.Bemutatlak apáéknak, körbejárod a helyet, és szerintem holnap már kezdhetsz is.

-Rendben.Akkor irány vásárolni.-mégegyszer hálásan megöleltem.Utána mindketten összekészülődtünk.Beleraktam a kistáskámba a fontossabb dolgokat, mint például a pénztárca és a mobil, és 10 perc mulva már a cipőnket húztuk az ajtóban.

Amynek volt autója, úgyhogy azzal mentünk.Egy hatalmas pláza parkolójában álltunk meg.Mikor beértünk az épületbe, már engem is teljes mértékben elfogott a vásárlási láz.Sorra jártuk a butikokat, és sok ruhát próbáltunk.Én vettem magamnak két nagonjó farmert, két felsőt, és egy pulóvert.A pulcsi sportos, mint a pulcsijaim többsége.Az egyik felső egy pántnélküli, mellben húzott lenge tunika, a másik pedig egy szintén sportosabb féli hosszú ujjú.
Amy még több mindent talált.A tunikából ő is vett egyet, csak ő más színben.Az enyém halvány sárga, az övé pedig halvány rózsaszín volt.Megbeszéltük, hogy amikor először megyünk bulizni, ezt vesszük fel.
Több óra vásárolgatás után beültünk egy gyorsétterembe, és megettünk egy pizzát.Miután eltüntettük az egészet, úgy döntöttünk, hogy elindulunk káézóba.

-Hű ez a hely nagyon jó!-mondtam Amynek amikor beléptünk a Coffee Break-be.Az egész félhomálybab úszott, az uralkodó szín mindenhol a bordó volt.A falak mellett boxok voltak, és volt még néhány asztal középen is.A pult hátunl volt.Egészen sokan voltak.Szinte minden hely foglalt volt.Amy bevezetett a pult melletti ajón.

-Szia apa megjöttünk!Ő itt Alexa.

-Jó napot! Örülök, hogy megismerhetem.

-Én is örülök!Az én nevem Georg.Dolgoztál már ilyen helyen?

-Igen.Egyik nyáron,és szóval van gyakorlatom a dologban.

-És mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy mér holnap munkába kéne állnod?Mert már napok óta egyedül tartja a frontot szegény Becca.Próbálok neki segíteni, de a papírmunkát sem lehet elhanyagolni.

-Azt mondanám, hogy nagyon szívesen.És nagyon köszönöm az állást!

-Ennek örülök.Akkor holnap gyere reggel nyolcra.Az elején még ketten lesztek, aztán majd ha nagyon belejöttél, akkor Becca is kaphat több pihenőt.

-Rendben köszönöm.-még körbe lettem vezetve hátul, Georg megmutatta, hogy hol tudok majd átöltöni.Az egyenruha igazából csak egy fehér pólóból állt, amin rajta van a cég logója, és egy fekete kis kötényből.Elmondta, hogy hogyan vannak számozva az asztalok, amir egyből meg is tudtam jegyezni.Aztán meghívott minket még egy kávéra.

Mire Amyvel hazaértünk már kilenc óra volt.Kipakoltuk az újonnan vásárolt ruhákat, és összedobtunk egy gyors vacsit.

-Alexa.Mit szólnál ha megnéznénk egy filmet lefekvés előtt?

-Ez jó ötlet.Mit szeretnél nézni?-már a dvd-ket válogatta, amik a tv alatti polcon voltak sorba rendezve.

-Mit szólnál ehhez?-mutatta felém az egyiket.Szerelmünk lapjai.

-Imádom azt a filmet,de készülj fel, hogy bőgni fogok.

-Készülj fel, hogy én is.-mindketten elnevettük magunkat,és közben indította a filmet.

A film sokadszorra is nagyon tetszett, és sokadszorra is ugyanúgy elsírtam magam rajta.De ezzel nem voltam egyedül.

-Amy...én annyira köszönök neked mindent.Hogy itt lakhatok veled, és a munkát is.És azt is, hogy a barátnőm vagy.-a film hatása miatt még mindig teljesen érzelgős volt a hangom.

-Ne beszélj hülyeségeket!Én köszönöm!Még csak két napja ismerjük egymást, de mégis olyan, mintha már kiskorunk óta a legjobb barátnők lennénk.

Egymás nyakába borultunk, és újabb zokogóroham tört ránk.Mikor végre abbahagytuk, még gyors lezuhanyoztunk, és mentünk aludni.Igazából elég fárasztó volt az a több órás vásárlás.Még gyorsan leforgattam a fejemben a mai napot, aztán boldogan nyomott el az álom.

A boldogság reménye: London •2. fejezet •

-Merre talá..-meg akartam kérdezni, hogy merre találom a fürdőt, de ahogy ránéztem hirtelen egy kisebb fajta sokkhatás ért.Ma már a második. A srác, aki velem szemben állt, nem más, mint az egyik legismertebb férfi a világon, akiért lányok milliói vannak oda, Robert Pattinson. Úristen..hogy nem ismertem fel?Igaz, hogy szemüveg, és sapi is volt rajta, de azért még valahogy rájöhettem volna. Mást nem csak a népes kis csapatból a hotel előtt.

-Szóval...a fürdőt keresem.-nagy nehezen kinyögtem végül, mert már kezdett hülyének nézni.gondolom nap mint nap szembesül ilyen bamba tekintetekkel.De én nem akartam szándékosan megbámulni.Én nem vagyok ilyen.Fordított esetben biztos, hogy én sem örülnék neki , hogy mindenféle ember nézzen a kigúvadt szemeivel.Csak egyszerűen a hirtelen jött meglepettség.

-Ott van a nappali túloldalán.-látszott rajta, hogy egy kicsit ő is zavarban van.De akkor én mit szóljak?Nem minden nap találja szembe magát az ember lánya híres filmsztárokkal.
Elindultam a fürdő irányába, és megpróbáltam nem hasra esni a saját lábaimban.Ahogy beléptem a fürdőszobába, ugyanúgy elállt a lélegzetem, mint amikor a nappalit tanulmányoztam. Hatalmas, a falak itt is barackszínűek voltak, de egy kicsit sötétebb árnyalatban.Az egyik sarokban egy hatalmas sarokkád kapott helyet, a másikban pedig a zuhanyzófülke. A kád egyik oldala mellett a falon egy hatalmas tükör volt. A csap felett is volt egy kisebb tükör.Volt egy polc a falon, amin összehajtogatott törölközők és köntösök vannak.Gyorsan befejeztem a bámészkodást, levettem a ruháimat, és beálltam a fülkébe.Sokáig áztattam magam a jó meleg vízben, de aztán eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül, biztosan már Rob is fürödni akar, úgyhogy gyorsan elzártam a vizet, szárazra töröltem magam, felkaptam a pizsimet.
Amikor kimentem, Rob a kanapén ült, és a Tv-t nézte.

-Készen vagyok.Mehetsz fürödni.

-Jó a pizsid!-küldött felém egy lélegzet elállító mosolyt, majd a fürdő felé indult.Ó hát igen..a pizsim egy boxerből és egy rövidujjú pólóból állt.

-Uhm..köszi.-Ezzel én is elindultam a szobám felé.Beállítottam a telefonomon az ébresztőt reggel nyolcra, aztán befeküdtem az ágyamba, és minél előbb el akartam aludni, de az agyam csak forgott és forgott.Megbeszéltem magammal, hogy holnap amint felkelek, pakolok, és kiveszek egy saját szobát.Aztán utána elmegyek és veszek egy tucat újságot, és keresek valami jó kis albérletet, meg persze munkát se ártana. De a lakás a legfontosabb.Nem nyaralni jöttem, az is lehet, hogy végleg ittmaradok, és nem akarok végig egy szállodában lakni.És szeretnék majd valami városnéző napot is csinálni.
Aztán eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt.Jobban mondva ki miatt.Fura módon úgy éreztem, hogy már most, így egy nap után is egy kicsivel jobban érzem magam.Azt hiszem, az érzéseim iránta fokozatosan mennek át szeretetből utálatba.
Lassan elaludtam,és álomtalan álmot aludtam.

Reggel úgy ébredtem, mintha már napok óta nem aludtam volna.Ráadásul először azt sem tudtam hol vagyok.Aztán az agyam kezdett kapcsolni.Londonban vagyok, egy hotelben, Robert Pattinson lakosztályában.
Gyorsan felöltöztem, és elindultam a fürdőbe, hogy fogat mossak, és elfogadható állapotba hozzam a fejem.A hajam most összekötöttem, amit viszonylag ritkán szoktam, tettem fel egy halvány sminket, és amikor már embernek néztem ki kimentem megnézni, hogy vajon Rob még mindig alszik e. Nem volt se a nappaliban, se a konyhában, úgyhogy úgy döntöttem, hogy bekopogok a szobájába.Nem volt semmi válasz, ezért bekukucskáltam.Nyakig be volt takarózva, és olyan édesen aludt, hogy egyszerűen nem volt szívem felkelteni.Úgy döntöttem kicsit még várhat a nagy kiköltözésem.Leültem a tv elé, és halkan nézni kezdtem, hogy nehogy felébresszem vele.Nem volt semmi érdekes műsor, maradtam a zenecsatorna mellett.

-Jó reggelt!-Rob köszöntött sok sok számmal később,félig kómás fejjel,ezen mosolyognom kellet.

-Neked is.Azt hittem már sosem kelsz fel.Nem akartam egy szó nélkül lelépni.

-Már mész is?

-Igen.Egyáltalán nem szeretnék a terhedre lenni.És minél előbb szeretném elkezdeni az új életem kialakítását.

-Nem zavarsz.-ez nagyon rendes tőle.De én már fel is pattantam, bementem a szobámba a bőröndömért.Aztán felhúztam a cipőm, a kezembe fogtam a kabátom, és indulásra készen álltam az ajtónál.

-Hát akkor nagyon szépen köszönök mindent.

-Nincs mit. Remélem majd még látjuk egymást.

Elköszöntünk egymástól, én pedig elindultam a lift irányába. Amikor leértem, odasétáltam a recepcióhoz, és kértem egy szobát egy hétre.Ugyanis ennél több időt nem szándékoztam hotelben tölteni.Megkaptam a kulcsot, és elindultam a saját szobámba.Ez négy emelettel lejjebb volt mint Robé.Ez is nagyon otthonos volt, bár jóval kisebb.Egy szobából, egy nappaliból, és egy kicsi konyhából állt.A nappali is kicsi volt. A szobámból nyílt a fürdő.Ez is nagyon szép volt, de azért mégsem egy lakosztály.Épp, hogy szemügyre vettem a szobát, úgy döntöttem, hogy elindulok, beülök valahová reggelizni, és veszek pár újságot.

A hoteltől nem messze találtam egy hangulatos kis kávézót.Bementem és rendeltem egy kávét, meg egy salátát.Mikor végeztem mentem, és kerestem egy újságost.Vettem pár újságot, és visszaindultam a szobámba.Ott aztán hosszas keresésbe kezdtem.Nem sok olyat találtam, amilyet szeretnék.De azért párat bejelöltem, és belekezdtem a telefonálások lebonyolításába.Az első tulajdonosa jelenleg nem tartózkodik az országban, a második már talált lakótársat, volt olyan aki csak egyszerűen már nem akarta megosztani mással a lakását.Már sok telefonáláson túl voltam, mikor végre láttam eg kis reményt.A tulaj azt mondta , hogy akár már ma is mehetek megnézni a lakást.Én pedig boldogan el is fogadtam a lehetőséget.Délután négyre beszéltük meg az időpontot.Gyors felírtam a címet egy cetlire.Ránéztem az órára.Egy óra van.Akkor még van addig három órám.
Elmentem ebédelni,egy gyorsétterem mellett döntöttem.Mire visszaértem még mindig csak két óra volt.Nézegettem az álláshirdetéseket, közben pedig zenét hallgattam.Úgy láttam elég sok a lehetőség.Leginkább kávézókban keresnek pincérnőket.Végül is szerintem az nekem is menne.És ha esetleg később találnék valami jobbat, akkor még mindig lehet váltani.De ezt már csak holnap fogom elintézni.
Háromkor elkezdtem készülődni.Összeszedtem a cuccaimat, és egy kistáskába pakoltam őket.Fogtam egy taxit és bemondtam a címet.Még a telefonban mondta a lány, hogy a hoteltől elég messze van a lakás, kb a város másik felén.Egy jó fél órába telt az út.Közben végig a várost csodáltam.Ez a hely egyszerűen gyönyörű.
Mikor odaértem becsöngettem, hogy itt vagyok. Pár perc múlva egy velem egyidősnek kinéző lány jelent meg az ajtóban.Hosszú szőke haja van, kb ugyanolyan magas mint én, és úgy mosolyog, hogy szinte az egész fogsora kilátszik.Nagyon szimpatikusnak tűnt.

-Szia én Amy vagyok.Gyere utánam.-én is köszöntem neki, elmondtam, hogy Alexának hívnak, és már húzott is maga után. Az ő lakása a legfelső emeleten volt.Ahogy beléptem ismét eluralkodott rajtam a csodálat.Az egész nagyon jól nézett ki.Látszott rajta, hogy az ő stílusa.És ez a stílus nagyon is hasonlított az enyémhez.

-Nagyon tetszik a lakásod.Hogy hogy még nem találtál lakótársat?Biztosan mindenki szívesen lakni itt.

-Köszi.Hát..voltak már páran, de volt akinek túl drága volt a környék, meg nem akarok olyan lakótársat, akivel nem jönnék ki jól.De te nagyon szimpatikus vagy.

Ez nagyon jól esett.És ő is tényleg nagyon szimpatikus nekem.Szerintem nagyon jó barátnők lehetnénk.Körbevezetett az egész lakásban, megmutatta melyik az ő szobája , és hogy melyik lenne az enyém.Azt hiszem beleszerettem.
Megbeszéltük az árakat, és kiderült, hogy nem is olyan vészes.Elég sok megtakarított pénzem van a számlámon, otthon is volt már munkám, és a szüleimtől is elég sok zsebpénzt kaptam mindig.Ha meg majd lesz munkám, akkor egyáltalán nem lesz gond.

Sokat beszélgettünk, az egész délutánt Amy-nél töltöttem.Kiderült, hogy nagyon hasonló az ízlésünk minden téren.Olyan mintha már évek óta ismernénk egymást, és nem csak néhány órája.

-És akkor ideköltözöl?-kérdezte kölyökkutya szemekkel, aminek nem lehet ellenállni.És nem is akartam.Megkedveltem.

-Igen.Nagyon tetszik, és téged is nagyon megkedveltelek.-látszott rajta, hogy majd kiugrik a bőréből.

-És mikor hozod a cuccaid?

-Hát igazából egy hétig van szobafoglalásom a hotelben.

-Mond vissza, és gyere már holnap. -újdonsült barátnőm nagyon lelkesnek bizonyult.De végül is igaza van. Sokkal jobban érezném itt magam.Lenne társaságom, és itt sokkal otthonosabb minden.

-Rendben.Meggyőztél.-ennek nagyon megörült és a nyakamba vetette magát.

-De ha megfojtasz akkor ki lesz a te új lakótársad?-erre nevetve elengedett.-Azt hiszem én lassan megyek.Alszok egyet és már itt is vagyok .

-Rendben.De ne aludj olyan sokáig!

Gyorsan hívtam egy taxit, és közben még megbeszéltük a részleteket.

-Amúgy mikortól jöhetek?-azért mégsem szeretném felkelteni.

-Hm..szerintem már kilenctől jöhetsz.

-Rendben, akkor majd holnap délelőtt jövök.

Felhúztam a kabátom és a cipőm, azután pedig elköszöntem Amytől.Mikor leértem a ház elé, még egy pár percet várnom kellett a taxira.Mikor megjött, bemondtam a címet, és már indultunk is.Útközben azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés is vagyok.Egy napja vagyok itt, és máris van egy új barátnőm, és egy nagyon szép lakásban fogok élni.
Amikor beértem a hotelbe, a recepción megbeszéltem, hogy holnap elhagyom a hotelt, de a mai éjszakát még itt töltöm.
Amikor felértem a szobámba gyors lefürödtem, majd beállítottam az ébresztőmet és már aludtam is.

A boldogság reménye: London •1.Fejezet •

A nevem Alexa. 20 éves vagyok, és Magyarországon születtem. Most a londoni reptér előtt állok, és azon gondolkodom, hogy miként is gondoltam én ezt az egészet. Ugyanis mondhatni csak úgy leléptem otthonról. Épp, hogy a családomtól elköszöntem. De meg volt rá az okom, és ezt nekik is meg kell érteniük. Hát igen.. a barátommal már több, mint két és fél éve együtt voltunk. Aztán 2 napja rájöttem, hogy már hónapok óta félrelép. Remélem most boldogok együtt. Igazából már nagyon régóta a terveim között volt, hogy eljövök Londonba, de sosem mertem belevágni. Szerencsére az angolom jó, mert apám angliai származású. Peterborough-ban élt, amíg meg nem ismerte anyát. Haza jött vele, és kiskorom óta a magyarral párhuzamosan tanultam az angolt is. Van egy nővérem, ő 25 éves. Már saját családod alapított.
Szóval ez a dolog adott nekem egy nagy löketet ahhoz, hogy végre eljöjjek ide, ahová mindig is vágytam.Még mindig kételkedem benne, hogy jó ötlet volt-e, és pokolian fáj, hogy csak ennyit jelentettem neki. Én mindenkinél jobban szerettem őt. Szükségem van az új környezetre, ahol senki és semmi nem emlékeztethet rá.
Szinte az egész repülőutat végigbőgtem. Mindenki úgy nézett rám, mint aki most szabadult a zártosztályról. Ilyenkor néha a fejükhöz vágnék pár keresetlen szót. De persze aztán mindig csendben tűrök.

Még annyi eszem sem volt, hogy foglaljak valami szobát magamnak. Jellemző..általában mindig elfelejtem a legfontosabb dolgokat.Ráadásul a bőröndöm sem éppen nevezhető könnyűnek, és már sötétedik is. Akkor most szépen elindulok jobbra, és addig megyek amíg nem találok egy normális hotelt.

Hosszú sötétbarna, hullámos hajam van.A szemeim is barnák.Nem vagyok túl alacsony, de olyan magasnak sem mondanám magam.A kedvenc csőfarmerem, a szürke pulcsim, és a lila bőrkabátom van rajtam.Annak ellenére, hogy még csak február van, és esteledik, rajtam ott virít a kedvenc napszemüvegem, ami most inkább a kisírt szemeimet takarja. Áldom az eszem, hogy elhoztam. Nem vágyom rá, hogy még az utcán is mindenki az én vörösre dagadt szemeim miatt bámuljon.
Éppen egy úttesten mentem át, amikor hangos dudálás csapta meg a fülem.Ahogy oldalra néztem, láttam, hogy egy autó közelít nagyon is gyorsan felém. Annyira leállt az agyam, hogy képtelen voltam bármerre is mozdulni.Na szép mondhatom..jóformán itt sem vagyok még, és már el is csap egy kocsi.Ez egyáltalán nem igazságos.Sok mindent akarok még az életben, én nem akarok meghalni. Teljesen ledermedve vártam a csapódást, de helyette egy ijedt hangot hallottam, és egy kéz legyezett a szemem előtt.

-Hé hallasz?Jól vagy?-egy gyönyörű hang lopózott be a tudatomba,és lassan kezdtem magamhoz térni.

-Öhm..aha,azt hiszem.Csak sokkot kaptam.-Nem láttam valami sokat belőle.Baseball sapit viselt,és egy hasonló napszemcsit, mint én. A sapijára még ráhúzta a kucsmáját is.

-Te akartál elütni?-próbáltam kicsit lazábbra venni a dolgot, mert láttam rajta, hogy tiszta ideg.

-Én.Ne haragudj, én nem tudom mi történt..az egyik percben még nem voltál sehol,aztán meg hirtelen már ott voltám előttem.Esetleg kiengesztelhetleg valahogy?

-Ugyan erre nincs semmi szükség.Nem ez az első eset, hogy ész nélkül mászkálok, aztán hirtelen megjelenik egy kocsi.Ne aggódj nincs semmi bajom.Tényleg csak egy percre megijedtem.

-Hát akkr jó.-küldött felém egy mosolyt, aztán elköszönt, is már majdnem visszaült a kocsiba, amikor utánaszóltam.

-Várj!-visszafordult, és várta, hogy mondjam.

-Esetleg nem tudsz valami hotelt a közelben?Most értem ide repülővel, nagyon fáradt vagyok, és otthon elfelejtettem elintézni.-na most mennyire nézhet hülyének?

-De tudok..én is hotelben lakom.Elvigyelek?

-Azt nagyon megköszönném.-lehet, hogy egy kicsit felelőtlen dolog egy vadidegen mellé beülni egy vadidegen helyen,de már túlságosan is kivagyok, hogy ilyeneken agyaljak.Amúgy sem tűnik egy pszichopatának.

Beültem az anyósülésre amíg ő bepakolta a cuccom és már indultunk is.Az ablakon bámultam kifelé, és csak úgy ittam magamba a látványt.Ez a város egyszerűen gyönyörű.

-Most jársz itt először?-kérdezte a csodás hang mellettem.

-Igen.Ez a hely csodás.Bár nem ártott volna felkészültebben jönnöm.

-Honnan jöttél?

-Magyarországról.Amúgy a nevem Alexa.

-Rob.És mi szél hozott erre?-tette fel a kérdést mosolyogva.Elvégre nem tudhatta, hogy ez egy fájó téma.

-Azt hiszem szerelmi csalódás.De szerintem pár év múlva mindenképp itt kötöttem volna ki.Már régóta tervezgettem.

-Sajnálom.

-Semmi gond.Talán jó, hogy így történt.-küldtem felé egy erőltetett mosolyt.

Közben láttam, hogy egy hatalmas hotel elé érünk, és a kocsi is lassítani kezd.Kiszálltunk a kocsiból, és a csomagtartóhoz mentünk a bőröndömért.

-Hű itt mindig ekkora a tömeg?-bámultam a bejárat felé,mire Rob idegesen felnézett, és fogalmam sincs mi ütött belé hirtelen.Egész úton kedves volt, és mosolygott, most meg..

-Ezt nem hiszem el.Figyelj..ne vedd le a szemüveged.És húzd fel a kapucnid.-mi van?Azt hiszem sikerült összehoznom a legértetlenebb nézésemet még a szemüvegen keresztül is, mert ez pillanatra mosolyra húzta a száját, de a következő pillanatban már ugyanazzal az ideges fejjel találtam magam szembe.Végül engedelmesen felhúztam a kapucnit, bár még mindig semmit nem értettem.

-De mi..-akartam volna kérdezni, hogy mi baja van, de elkezdett szorosan maga mellett húzni az épületbe.
Egyre gyorsabban haladt, és ahogy a bejárathoz értünk döbbenten látta, hogy az a sok-sok ember mind fényképezőt kattogtat a kezében.Na ez már tényleg fura.Talán majd bent mond valamit nekem is.

-Hé..hova..nekem szobát kell foglalnom.-de mintha csak meg sem hallotta volna, húzott a lifthez.Najó.Most akkor mégiscsak kezdek aggódni.Amikor becsukódott a liftajtó, abban bízva, hogy már visszanyerte eredeti állapotát a szemem, felhajtottam a fejemre a szemüveget, és kérdőn néztem rá.

-Ne haragudj..de ha ott maradsz a recepciónál szobát kérni, letámadnak, és nem tudtál volna egy könnyen szabadulni.

-Mi?Kik voltak azok?És akkor most mi lesz?

-Fotósok.Ha nem gond alhatsz nálam.Két szobás a lakosztályom.Aztán majd holnap kiveszel egy sajátot.

-Bocsi..de ez szerintem nem a legjobb ötlet.Nem szoktam vadidegenekkel egy lakosztályban aludni.

-Ha ma még lemész, nem hiszem , hogy egykönnyen elszabadulnál.

-Najó.tegyük fel, hogy belemegyek, de ne merj rámhajtani.-Ez aztán nagyon fenyegetően hangozhatott. De komolyan gondoltam. Végül is tanultam régebben önvédelmet.

-Nem terveztem.-mondta a lélegzetelállító féloldalas mosolya kíséretében.

A lakosztálya egyszerűen mesés.Az egész olyan ,mintha egy álomban lennék.A falak barack színűek voltak, a szoba végén az erkélyre nyílt egy üvegajtó.Balra egy kisebb konyha volt kialakítva,mellette pedig két ajtó nyílt.A helyiség másik végéből is nyílt egy ajtó.A nappali közepén egy üveg dohányzóasztal volt, körülötte két kanapé és két fotel.A falakon gyönyörű tájlépek lógtak.

-Ott lesz a te szobád- mutatott a konyhához közelebbi ajtóra.-Rendezkedj be nyugodtan.

-Köszönöm!Ez nagyon szép.-mondtam, majd benyitottam az ideiglenes szobámba. Ez is gyönyörű volt. Nem volt túl nagy, de nagyon otthonos volt. A falak itt is barackszínűek voltak.Egy hatalmas ágy volt a szoba közepén, ami egy halvány arany takaróval volt leterítve.Az ágy két oldalán egy-egy éjjeliszekrény van.Az ággyal szemben áll két üvegajtós szekrény.
Felraktam az ágyra a bőröndöm, hogy előkeressem belőle a neszesszerem, a pizsamám és a fogkefémet. Mást nem akarok kipakolni, hogy ne kelljen reggel annyit szöszmötölnöm.Megfogtam a fürdőcuccaimat, és kimentem az ajtón, hogy megkérdezzem merre is van a fürdő...